Sajnos ez most nem egy olyan anyukás frázis, miszerint, ami a gyerekkel történik, az többes számban van, hanem tényleg az a helyzet, hogy jön a fogunk. Vicának a két felső egyes, nekem pedig a bal alsó bölcsességfogam. Úgy sejtem, a fájdalomküszöbünk nem pont azonos, mivel én tudnék aludni ettől a fájdalomtól - habár az egész állkapcsomba sugárzik és a fülem is fáj róla -, ő azonban sajnos megszenvedi ezt az időszakot. Szerencsére már látszik, hogy kifakadt az ínye, így várhatóan megint kicsit nyugodtabb éjszakák következnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése