Legújabb trend az etetésben

Nem ezzel a témával akartam most foglalkozni, de most annyira friss és meglepő a dolog, hogy egyszerűen muszáj írnom róla. Ma délelőtt volt nálunk a védőnő szokásos havi látogatásra. Sok téma előkerült, többek között az etetés kérdése is, amit én általában szeretek elkerülni, mert nem vagyok oda a vitákért arról, hogy még fél éves sincs a gyerekem és nem csak szopik. Ma azonban furcsa dolog történt. Először is leszögeztem, hogy Vica is a Ferikénél már bevált hozzátáplálási-elválasztási ütemben halad, vagyis már eszik almát, répát, krumplit, petrezselymet és most próbálkozunk a csirkehússal - meglepő módon ezt Enikő elismeréssel nyugtázta. Aztán jött számomra a logikai sokk. Történt ugyanis, hogy Enikő ismertette a legújabb álláspontot a hozzátáplálásról, amiben az áll, hogy az allergén anyagokkal - jelenleg a gluténnal - minél korábban meg kell ismertetni a gyereket. Ez konkrétan azt jelenti, hogy fél éves kora előtt 2-3 héttel esetenként adjunk neki az almájába egy összetört vagy lereszelt háztartási kekszet. (Adózzunk most egy perces néma csenddel a logikus gondolkodásnak, amely jobb dolga lévén nem vett részt azon a megbeszélésen, ahol ezt a módszert kidolgozták, ugyanis emellett az irányelv még mindig az, hogy hat hónapos korig csak anyatejet kapjon a gyerek.) Akkor most mi van? Mármint, mi van azokkal, akik nem adnak még mást a gyereknek, mint anyatejet? Vagy akkor ilyen végülis nincs? Vagy azok az anyatejbe teszik a kekszet? És akkor nem durva egyből keksszel kezdeni a hozzátáplálást? 

A kérdéseim száma végtelen, de a lényegen mit sem változtat. Ismét megerősítést nyertem abban, hogy teljesen mindegy, milyen irányelvek szerint etetem a gyerekeimet, másnap már az előzőleg még elfogadott módszer is landolhat a szemetesben. Úgyhogy ennek megfelelően én maradok a saját, tudományosan nem megalapozott, de már bevált hozzátáplálási módszeremnél - kiegészítve a háztartási keksszel, amit Ferike ilyen korban még nem kapott.

Ferike és a fotóállvány - videó

Leköltöztünk a padlóra

Elérkezett az az idő, amikor Vicát már egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni egy akármilyen nagyságú ágyon, mivel az újonnan kifejlesztett teleportáló képessége miatt sosem tudhatjuk mikor esik majd le Szerencsére az esést eddig sikerül megúszni, de nem remélhettem, hogy ez sokáig így lesz még, ezért inkább leköltöztettem Vicát és a játszószőnyeget a padlóra. Természetesen mivel tél van, a játszószőnyeg alá tettem még plédeket, illetve a szőnyeg is alatta van, nehogy felfázzon a kicsi, aki egyébként nagyon élvezi az új helyzetet és egyre többet forgolódik, illetve próbálkozik a négykézlábra emelkedéssel is - aminek az az eredménye, hogy hátrafelé halad. :)

Összességében a közös játékot is megkönnyíti ez az új helyzet, mivel sokkal nagyobb mozgástere van mindkét gyereknek. Csak arra kell vigyázni, nehogy nagyon elmászkáljanak.

Meserajz

Régen, még amikor néztem esti mesét a tévében, volt egy műsor, ahol Görbe Nóra mondott mesét a gyerekeinek és közben rajzolta a történéseket. Már akkor is nagyon jó ötletnek tartottam ezt a dolgot, hiszen közelebb hozza egymáshoz a szülőt és a gyerekeket, ezért most én is kipróbáltam a gyakorlatban.

Persze Ferike még segít rajzolni és olykor kiveszi a kezemből a ceruzát, de ez mit sem ront a közösen eltöltött idő értékén. A játékba Vica is be szokott kapcsolódni - általában azzal, hogy tátott szájjal figyeli a mesét, de néha ő is hozzáteszi a maga kis gügyögős történetszálát.

Ne kezdjünk bonyolult történettel. Válasszunk rövid mesét, néhány szereplővel, akiket kényelmesen le tudunk rajzolni - tökéletes a pálcikaemberke és bármilyen vonalrajz, a lényeg, hogy a gyerek jól szórakozzon. Ugyanazt a mesét többször is lerajzolhatjuk és dolgozhatunk akár a megszokott esti mesével is. 

Mindenképpen érdemes kipróbálni ezt a fajta közös programot. Nem kell ehhez sem jól rajzolni, sem kívülről tudni a meséket, a lényeg, hogy együtt legyünk és jól érezzük magunkat. A mese pedig, akárcsak az érintés és a közös játék, csodákra képes a legkezelhetetlenebb gyerekeknél is. 

Közös játék - videó

Vicának kibújt az első foga

A Kozell család örömmel tudatja mindenkivel, akit érdekel, hogy Kozell Éva Lídia bal alsó egyes fogának csúcsocskája ma reggel már láthatóan kikandikált az ínyéből. 

A gratulációkat megjegyzésben várjuk, virágot ne küldjetek, mert Ferike leverné, és amúgy sincs vázám - hasonló okokból. Pénzadományhoz kérésre e-mailben küldünk bankszámlaszámot, adó 1%-ot sajnos nem áll módunkban fogadni. Tényleg, a Fogtündér erre nem ad valamit? :D

Mohamedet visszük a hegyhez

A közös játék néha abból is áll, hogy a kicsi csatlakozik a nagyhoz valamilyen foglalatossága közben. 

Persze Vica még nem tud magától odamászni Ferikéhez, ezért segíteni kell neki, de ettől a játék még ugyanolyan szórakoztató.

Ilyenkor csak arra kell vigyázni, hogy a játék és ugrálás hevében nehogy a nagy véletlenül kárt tegyen a kicsiben, illetve, ha látjuk, hogy éppen nincs kedve vagy türelme a közös játékhoz, ne erőltessük, inkább fújjunk visszavonulót. 

Így éreztethetjük mindkét gyerekkel, hogy jó dolog a közös játék, de időnként választhatjuk helyette az önálló tevékenységeket. Ez is része az egészséges testvérkapcsolatnak, hogy nem akaszkodunk folyton erőszakkal a másikra.

Gyerekülés ismét

Ahogy cseperedik a gyerek, úgy lesz egyre mozgékonyabb és egyre kevésbé fogja tolerálni, hogy le akarjuk kötni a gyerekülésbe. Ferike is állandóan kibújt az övből, ami eléggé balesetveszélyessé tette a közlekedést, ezért egy egyszerű megoldással megtoldottuk a biztonsági övet. 

Egy hátizsák két vállpántját összekötő csatos szalagokat tettünk fel a biztonsági övre, így egy kicsit nehezebb kibújni belőle. Persze előbb-utóbb valószínűleg így is megtalálja a szabadulás útját, de talán addigra majd el tudom már magyarázni neki, hogy miért is nem szabad kibújni.

Ha a nem bírjuk az utazást

Ferikének az utóbbi időben gondja van az utazással - nevezetesen felfordul tőle a gyomra. Mivel korábban ilyen baj nem fordult elő, először ráfogtuk az ételre, aztán arra, hogy túl volt öltöztetve, aztán megint az ételre, a kátyús utakra, de egy idő után kifogytunk a gyanúsítottakból és kénytelenek voltunk szembenézni a ténnyel, hogy a gyerek nem bírja az utazást.

Sokat nem tehet ilyenkor a szülő, egyszerűen be kell menni egy patikába tanácsot kérni. Nekünk a Cocculine nevű szopogató tablettát ajánlották - direkt 2 évesnek kértük -, és úgy tűnik be is vált. Utazás előtti nap egy, aznap 2 tablettát adtunk Ferikének, és eddig 100%-os a siker - egy utazást megúsztunk hányás nélkül.

Ez a gyógyszer amúgy homeopátiás és tisztán növényi alapanyagokból van. Különösebb íze nincs és mellékhatásairól sem tudnak, tehát nem kínszenvedés. Ha gond van a kicsi gyomrával, én csak ajánlani tudom. Ja, Ferike nem szopogat semmit, úgyhogy egy korty gyümölcslébe összetörve és feloldva adtuk be neki, de így is működött.

Kezeslábas újra

 

Az itt bemutatott szabásminta alapján készült ez a kezeslábas nadrág is, amit egy százdolláros matricával és deréktájon egy kis behúzással egészítettünk ki.

A puha anyag kényelmes, Ferike könnyen tud benne mozogni és játszani. Ajándéknak is kitűnő.

Hirdetés

Vidéki családi ház, kellemes környezetben, utcára néző kisfiúval eladó.

Közös játék - nekem is az kell

Egy idő után minden többgyermekes szülő szembesül azzal a szituációval, hogy a két gyerek ugyanazzal a játékkal akar játszani egy időben. Ez lehet egy csörgő vagy akár egy készlet színes ceruza, de szinte biztos, hogy ez a helyzet előbb-utóbb előkerül.

Ilyenkor nem árt, ha az adott játékból van kettő - legalábbis hasonló -, de ez sajnos nem minden esetben megoldható. Ilyenkor mindent meg kell tennünk, hogy a gyereke érezzék, hogy egyikük sincs elnyomva. Lehetőleg ne játsszunk bírót és főleg ne ítéljünk egyik gyerek javára sem. Próbáljunk meg ilyenkor más játékokat felajánlani, vagy együtt játszani a kérdéses darabbal ha lehet. Ilyenkor a szülő feladata leginkább az, hogy elsimítsa az ellentéteket - amik a bíráskodással csak fokozódnának. 

Az én gyerekeim általában jól elvannak egymás mellett, de előfordul - néha tudatosan, néha tudat alatt (az arcukon látszik) -, hogy nem tetszik nekik, hogy a másiknál van egy bizonyos játék. Mivel csak az alvós játékok és a plédek jelentenek nálunk saját játékot - minden másnál a megosztásra igyekszem nevelni őket -, ilyenkor általában megpróbálok közbelépni, de csak ha azt látom, hogy szükség van rám. Néha muszáj rájuk hagyni a dolgot, de mivel Vica még nem nagyon tud mit tenni, ha Ferike egyszerűen kitépi a kezéből a játékokat - azon kívül, hogy bánatosan néz, amitől a szívem szakad meg -, néha muszáj fellépni a dolog ellen.

Ilyenkor megpróbálom először a sírást elkerülni, vagyis Vicával elkezdek valami mást játszani, amibe igyekszem Ferikét is belevonni és azt erősíteni, milyen jó, hogy együtt is tudunk játszani. Ez van, amikor sikerül, van amikor nem. Általában nem szoktam ráhagyni Ferikére, hogy csak úgy elvegyen bármit, mert akkor az erősebb jogán mindent megtehetne, amit akar, hanem elmagyarázom neki, hogy azzal most Vica játszott, ezért játsszon vele később vagy próbáljanak meg együtt játszani.

Persze olyan is van, hogy Vica szeretne megszerezni valamit, ami épp Ferikénél van. Ez a könnyebben kezelhető helyzet, mivel ő még nem tudja elvenni - ilyenkor csak el kell terelnem a figyelmét az adott játékról. Természetesen ilyenkor is megpróbálok közös játékot kezdeni néha, de ha látom, hogy Ferikének nincs hozzá kedve, akkor az általában veszett fejsze nyele.

Összességében elmondhatom, hogy nincs sok bajom a gyerekekkel, de vannak bizonyos súrlódási felületek, amik néha gondot okoznak. ezeket igyekszem a tőlem telhető legnagyobb türelemmel és kedvességgel kezelni. Úgy gondolom, ez lesz a kulcsa a jó testvéri kapcsolat kialakulásának.

Gombos párna

 Ez a párna a hétvégi kreatívkodásom eredménye - vagyis részben, mert a párna már korábban is megvolt.

Abból indultam ki, hogy Ferike imádja a gombokat - ahogy ezt már említettem -, és kellett valami, ami lefoglalja a kocsiban, mert mostanában nem alszik, sőt inkább rosszul van. Az új nadrágjára kerestünk gombot, amikor beugrott, hogy már egy ideje készülök egy ilyen párnát készíteni, ezért kiválogattunk néhány különböző alakú és színű gombot és felvarrtam erre a régi kispárnára - ha nincs párna, egy kis maradék anyagból bármikor lehet varrni. Még a párna megvarrásával együtt is kb fél óra munka az egész, és határtalan örömöt tud okozni egy gombmániás kisfiúnak. :)

Ételek bevezetése - csirkehús

Vica elkezdett csirkehúst enni - vagyis a déli főzelékébe már keverünk egy kiskanálnyi apróra vágott főtt csirkehúst. Ehhez a hétvégi húslevesben megfőztünk egy jó nagy csirkecombot, ami direkt neki lett kiválasztva. Egy csirkecomb azonban nagyon sok hús, főleg amikor még éppen csak egy kanállal eszik meg az ember, tehát elég akár két hétre is. Két hétig viszont nyilván nem tartogathatjuk a főtt húst, viszont nem is főzhetünk meg egy kiskanál húst minden nap - ez mégse egy fél krumpli. Ezért a csirkecombot megfőzés után apróra vágtam és jégkockatartóba adagolva lefagyasztottam. Így minden ebédhez kivehetek egy, később akár több kockát is, a többi pedig szépen elvan a hűtőben. Ezzel az ételek elkészítési ideje is lerövidül, és nem pazarlunk.

Vica amúgy imádja a hússal dúsított főzeléket is - pont olyan mindenevő lesz, mint a bátyja. :)

Önálló tízórai

Ferike ma az önállóság egy új fokozatát mutatta be. Egyszerűen kinyitotta hűtőajtót, kivette a tejfölt, feltette az asztalra, aztán "kért" egy kanalat és nekiállt enni.

Ne ijedjen meg senki, kapott reggelit a gyerek, csak ezek szerint a tízórait nem győzte kivárni. De az is lehet, hogy egyszerűen csak megkívánta a tejfölt - mert egyébként is nagyon szereti. Az pedig a képen is látszik, hogy nem éppen egy éheztetett kisfiúról beszélünk.

Zoknikutya

Kreatív hétfő reggelre ébredtem, ezért mindenkit arra bíztatok, hogy ha van ideje, alkosson valamit.

Ezen a szegény zoknikutyán meglátszik, hogy ez Ferike kedvenc játéka - nem beszélve arról, hogy valójában még az enyém volt. A szemét és az orrát most varrtam vissza - sokadszor - és remélem, hogy már eljutottunk odáig, hogy fent is maradnak.

Egy ilyen kutyust bárki elkészíthet otthon, csak egy pár kidobásra ítélt zokni - vagy gyerekharisnya -, némi tömőanyag és 3 gomb kell hozzá. Az egyik zokniból lesz a kutyus teste - ezt tömjük ki és varrjuk be a végét. Ezután varrjunk rá a másik zokniból - akár másféle színűből is - farkat, lábakat és füleket, végül a szemeinek és az orrának varrjunk fel egy-egy gombot. Eleinte sokszor leharapta őket sajnos, de amikor csak felhímeztük a szemeket, az nem volt ugyanolyan.

Ferike születése óta ezzel a zoknikutyával alszik. Azért választottam ezt a játékot neki, mert az alakjának köszönhetően egy kisbaba karjával is könnyen átölelhető. Később felfedezte a gombszemeket és orrot, és ezeket morzsolgatva nyugtatta magát, sőt ezzel is aludt el - azóta is nagy gombmániás.

A zoknikutya végigkísért minket Ferike fejlődési szakaszain, mindig megnyugtató és segítő társ volt és továbbra is a kedvenc játék szerepét tölti be. Éppen ezért melegen ajánlom bárkinek, aki érez magában egy kis hajlandóságot egy fél óra munkára, hogy a gyerekének évekre örömöt okozzon.

Vica videó

Manócska

Vica ma megszakította a délutáni alvását, hogy egy kicsit tornászkodjon. Már majdnem fel tud emelkedni négykézlábra. Ezután már csak egy kis idő kell és elkezd kúszni mászni - most még csak kukacmozgással tud közlekedni, de abban már egész ügyes.

Nehéz és rohangálós idők jönnek, érzem. :)

Utazás kisgyerekkel

Ha gyerekkel akarunk utazni sok forgatókönyvet végig kell gondolnunk. Fel kell készülnünk minden lehetséges esetre. A legjobb, ha elkészítünk egy pelenkázótáskát, amibe minden szükséges dolgot bepakolunk. Nálam egy utazáshoz a következő dolgok elengedhetetlenek (ez mondjuk egy átlag bevásárlás vagy utazás, egy hétvégére nyilván több dolgot pakolunk):

• textilpelenka
• váltóruha
• 3 pelenka (minimum - parás vagyok, tudom)
• popsitörlő
• popsikenőcs
• 2 teli cumisüveg
• rágcsálnivaló/bébiétel
• játék
• egészségügyi könyv - mert bármi történhet
• kispléd

Ezzel a főbb dolgokat ki is lőttük: éhség, szomjúság, átöltözés, pelenkázás, játék. Ennyi dolog általában elég egy egyszerű utazáshoz. Ez a csomag mindig legyen a kezünk ügyében az autóban - semmiképp se a csomagtartó alján - és akkor túl nagy baj már nem történhet.

Takarítás a gyerekkel

A bejegyzés címe az is lehetne, hogy takarítás nehezítéssel, mivel a gyerekek általában - különösen amíg kicsik - inkább hátráltatják a takarítás folyamatát. Az ember ugyanis mondjuk fel akar porszívózni, ezért elkezdi összepakolni a játékokat. A gyerek persze úgy gondolja, hogy játszunk, tehát ő meg elkezdi szétdobálni, amit már összepakoltunk. Ezután jön a trauma, amit a porszívó okoz - életünk legrosszabb döntése volt a porszívós orrszívó, de erről majd máskor. Már ott járunk, hogy Ferike csak tisztes távolságban ül a zúgó géptől, de korábban sikítva és toporzékolva menekült a lakás másik végébe.

Ha végre - körülbelül a tervezett idő kétszerese alatt - elkészülünk a takarítással, elgondolkodunk, hogyan is lehetne ezt jobban csinálni. Nos, nálam a következő lépés a pakolós játék bevezetése lesz. Ez abból áll, hogy a napot azzal zárjuk, hogy minden játék szépen visszamegy a helyre - polcra, dobozba -, még mielőtt megvacsoráznánk. Az időpont azért fontos, mert Ferike esti rutinja a vacsora-fürdés-alvás, ami közé nem valószínű, hogy be tudnék préselni valamit - eddig minden ilyen próbálkozásnak ellenállt. Szóval mostantól növesztek még egy adag türelmet, és esténként megpróbálunk együtt összepakolni. Talán akkor kicsit kevésbé lesz romhalmaz a lakás. :)

Vicának jön a foga

Ismeretlen területet készülünk felfedezni Vicával, ugyanis tegnap észrevettem, hogy az egyik foga próbál kibújni. Ez azért újdonság, mert Ferikének 8 hónaposan kezdtek kibújni a fogai és utána viszonylag gyorsan ki is jöttek. Most viszont úgy tűnik, hosszabb folyamat elé nézünk. Mindenesetre felkészültünk fogkenőccsel, méregetem a lázát is és remélem, hogy gyorsan túl leszünk a nehezén.

Közösségbe szoktatás

Mivel úgyis itthon vagyok Vicával, egyértelmű választás volt, hogy Ferike nem fog bölcsibe járni - fel se vennék, mivel nem dolgozok és kevés a hely. Azonban ilyen esetben is fontos, hogy a gyerek ne csak 3 évesen találkozzon először nagyobb gyerektömeggel, hanem már korábban is. Ezért is döntöttünk úgy, hogy elvisszük a céges mikulás bulira, ahol sok gyerek volt egy helyen. 

Be kell vallanom, féltem a dologtól, de kellemes csalódás lett a vége.

Párnák és plédek

Bár a képen nem látszik, Ferike éppen fürdéshez készülődik - csak előtte még egy kicsit fetreng a plédek és párnák tengerében. 

Ezt a fajta "játékot" Vica is nagyon kedveli, hiszen a környezet puha és kényel- mes, kedvére mocoroghat és ráadásul a bátyja mellett lehet. 

Kész főnyeremény.

Az ilyen kellemes környezet kialakításához nincs szükség semmi komoly dologra, csak néhány díszpárnára és plédre, és máris kezdődhet a játék. Ha időnk van rá, mi is letelepedhetünk a gyerekek mellé és játszhatunk olyan dolgokat, amelyekre ez a kényelmes pozíció a legalkalmasabb - például bábozhatunk vagy elmondhatunk egy mesét, miközben a gyerekek élvezik a pihenést.

Játszunk

A nagy testvér mindig példakép, arra ösztönzi a kicsit, hogy minél gyorsabban fejlődjön, hogy megtehesse mindazt, amit a nagyobb már tud. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy minél több közös játékot szervezzünk nekik. Mivel az én gyerekeim között csak 20 hónap korkülönbség van, ez nem túl nehéz feladat, mert még Ferike is időről időre szívesen játszik azokkal a játékokkal, amikkel Vica.

Például így kell megmutatni a kistesónak, mire való a rágóka. :) Vica pedig feszülten figyel, nehogy lemaradjon valamiről.

Varrjunk kezeslábast

A kezeslábas egy nagyon praktikus ruhadarab a kis gyerekeknél, mivel segít megakadályozni, hogy a gyerek dereka szabadon legyen, így védi a vesét a felfázástól.

Egy ilyen kezeslábas elkészítése nem is olyan bonyolult feladat, csak egy kis anyag, egy varrógép és némi idő kell hozzá. (Szabásminta alul)

A háta és az eleje részből két-két szimmetrikus darabot kell készíteni alul 30 cm-es felvágással a lábal között. A nadrág ülepébe kényelmi szempontokból kerül bele egy 8x8 cm-es darab.

A felső részekhez az egyik darabon gombot, a másikon gomblyukat varrunk - ízlés kérdése, hogy melyik legyen melyiken - mi a hátára varrtuk a gombot.

Ez a méret egy 94 cm-es gyerekre jó - az eredmény a képen látható.

Reggeli punnyadás

Előfordul néha, hogy a gyerekek is álmosan kelnek fel - elég ritka eset. Ilyenkor nekik is jól esik egy kis pihenés még mielőtt nekikezdenek a szokásos napi teendőknek - ami főleg játékból, szaladgálásból és egyéb hasonlóan fontos dolgokból áll.

Érdemes kihasználni ezeket az alkalmakat, mert nem lesz belőlük sok. :)

Vica olvas

Már beszéltem korábban arról, hogy milyen módszerekkel lehet megszerettetni a könyveket a gyerekekkel. Vica első "könyvét" Katától kaptuk. Ez egy műanyag képeskönyv - akár fürdéshez is jó játék lehet, bár Vica ott még nem tart -, lehet lapozgatni, összenyálazni és főleg szép színes képek vannak benne.

Természetesen van némi szöveg is a könyvben, de ez Vicát jelenleg nem izgatja különösebben, viszont az aranyosan kidolgozott képeket egészen sokáig elnézegeti. Az ilyen könyvek kiválasztásánál arra célszerű ügyelni, hogy szép élénk színei legyenek, de azért 4-5 színnél több ne legyen bennük, mert az zavaró lehet a babának. Ezek a könyvek még nem mesélésre valók, hanem, hogy a baba nézegesse, forgassa őket, ezért nem lényeges, hogy legyen bennük szöveg is, viszont a képeknél figyeljünk oda, hogy lehetőleg ne legyenek ijesztőek vagy felismerhetetlenek - az űrlényes mesék biztosan nagyon érdekesek egy tízévesnek, de egy néhány hónapos babának ennél földhözragadtabb képek kellenek.

A képeskönyvek elsődleges célja, hogy fejlesszék a babák látását, koncentrálását és kézügyességét (lapozgatás) - amikor könyvet választunk a babáknak, ezeket a szempontokat mindenképp tartsuk szem előtt.

Mindent összevetve elmondhatom, hogy örülök ennek a könyvnek, mert mindkét gyerek szívesen forgatja, és reményeim szerint fejlődnek is tőle.

Két jó testvér kis helyen is...

Ahhoz, hogy a testvérek egymáshoz szokása viszonylag gördülékeny legyen, lehetőség szerint minél kevesebb tiltással kell segíteni a folyamatot.

Mi ennek tükrében nem szoktuk elvenni Ferikétől azokat a játékokat, amiket alapvetően már nem használt Vica születése előtt - csörgők, rágókák - és nem szoktuk leszedni a játszószőnyegről sem. Vannak tabuk persze, mint Vica alvós játékai vagy a saját plédje, de ezeken kívül igyekszünk arra nevelni őket, hogy megosszák a játékaikat. Természetesen Vica sem kapja meg Ferike alvós játékait vagy plédjét.

A babaülés sok mindenre alkalmas - szoktam használni etetőszéknek vagy beleteszem Vicát, hogy lásson, miközben főzök. Ferike néha odamegy és megmozgatja kicsit az üléssel együtt, de most például beült "mellé". Persze ilyenkor oda kell figyelni, hogy ne tegyen kárt vagy ne szorítsa ki a babát és ne üljön rá, de egyébként ennyi még megengedhető - így nem érzi magát kirekesztve és közel lehet a testvéréhez. 

Igyekezzünk minden ilyen lehetőséget kihasználni, mert ezekkel természetes módon hozzuk közelebb egymáshoz a kicsiket, míg a tiltásokkal csak éket vernénk közéjük.

Hozzátáplálás - répás krumpli

Az anyatejes krumplipüré után a következő bevezethető zöldség a répa. Mivel azonban az új ételekből mindig csak egy keveset szabad egyszerre, első lépésként csak egy karika főtt répát tegyünk a megszokott krumplipüréhez, majd ezt a mennyiséget növeljük fokozatosan, míg a répa megemésztése sem okoz már gondot - ez látszik a pelenkában.

Amikor már 2-3 karika répát keverünk a krumpli közé, megpróbálhatjuk az anyatejet elhagyni és a zöldségeket a saját főzőlevükkel pépesíteni. 

Miután már a répát, a krumplit és az almát megszokta a baba, már sokkal több lehetőségünk lesz, hogy továbblépjünk az étkezésekben. Csak arra ügyeljünk, hogy ilyenkor már megfelelő mennyiségben kell pótolnunk azt a folyadékot, amit a baba eddig az anyatejjel vett magához.

Apa bevonása a napi programba - fürdetés

Mivel az baba első éveiben az anyával tölti a legtöbb időt, különösen nagy figyelmet kell szentelni arra, hogy az apuka is értékes időt töltsön a kicsivel. Ehhez a legjobb módszer, ha kiválasztunk bizonyos tevékenységeket, amik az apa feladatai lesznek. Mivel napközben az apukák általában a munkahelyen vannak, adja magát, hogy az esti fürdetés lehet az a közös program, amivel közelebb kerülhetnek a babához. Lehetőleg minden este azonos időben fürdessünk, és legyen meg a fürdetés saját, megszokott rutinja. Ha a baba már hozzászokott a vízhez, akár egy kis játék is belefér, illetve ha a kicsi nem túl türelmetlen, akkor a fürdetést összeköthetjük egy kis babamasszázzsal vagy tornával is. Ez főleg azután lesz kivitelezhető, amikor már fürdetés előtt és nem utána eszik a baba, persze ez függ a megszokott napirendtől is.

Hétvégén, amikor az apukának is több ideje van, igyekezzünk a lehető legtartalmasabban beosztani az időt. Szervezzünk közös programokat, hogy a gyerek érezze, a család valamiféle egység és biztos pont az életében. Ugyanakkor engedjünk teret az apának, akinek főleg hétvégén jut elég ideje a gyerekekre. Nagyon fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, így sem az apa, sem a gyerek nem fogja úgy érezni, hogy kirekesztett. Egy idő után pedig majd azt vesszük észre, hogy gyermekünk csillogó szemmel rohan a munkából hazajövő apja karjaiba, és a lefekvésig nem is lehet levakarni róla.

Játék a pléddel

Ferike karácsonyra kapott egy Verdák mintás plédet. Az első pillanattól nagyon imádja - húzgálja is mindenhová, sőt, még betakarózni is megtanult a hatására. A legújabb őrülete pedig az, hogy lengetni kell neki a plédet, miközben ő ide-oda rohangál és sikoltozik.

Esti mese

Már sokféle kontextusban mondtam, hogy mennyire fontos a gyerekeknek az állandóság, mert az megnyugtató és biztonságérzetet ad. Arról is beszéltem már, hogy a jól beosztott napirend is meghatározó dolog a babák fejlődésében. 

Az esti mese egy olyan pont, aminek segítségével átvezethetjük a kicsit a nyugodt elalvásba. A mese különösen fontos, amikor külön szobában alszik a gyerek, mivel ilyenkor tudja, hogy nincs egyedül, és a szülő megnyugtató hangjára alhat el. 

Nálunk az esti mesék közül egy egyszerű, rövid versike vált be. Nem alszik el alatta Ferike, viszont általában lenyugtatja annyira, hogy utána már magától elszunyókál.

A szél és a nap

Egykor régen Szél úrfival
Fogadott az öreg Nap:
Egy vándor köpenyét melyik
Lophatná el hamarabb.
Jött a Szél, s magát felfúván
Zúgott-búgott, mint csak tudta,
A köpenyt úgy húzta, fútta.
Hát a vándor mit csinál?
Elébb ugyan félelmében
Ijedten kap fûhöz, fához,
De a köpenyt majd a vállhoz
Szorítgatja, s odébáll.
Mosolyog a jó öreg Nap,
S hõ sugárral, fényes-szépen
Megindul a tiszta égen.
Hát a vándor mit csinál?
Lassabban megy, meg is izzad
A meleget alig állja,
Majd a köpenyt földhöz vágja,
S hogy pihenjen rajt‘, megáll.
Egykor régen így nyeré meg
Szél úrfit az öreg Nap;
Többet ésszel, mint erõvel.
Így közel, úgy hamarabb.

--Gyulai Pál

Vásárlás gyerekekkel

Ha az ember gyerekkel megy vásárolni, akkor előre kell terveznie egy rakás dolgot és felkészülni egy sor olyan eshetőségre, amire nem számíthat előre.

Először is célszerű evés után menni, hogy kisebb legyen az esélye, hogy a gyerek megkíván valamit. Mindenképpen vigyünk magunkkal innivalót - a bevásárlóközpontokban azt még csak-csak elnézik, ha a gyerek megeszik a csomagból egy kiflivéget, de üdítőt nem nagyon jó ötlet kinyitogatni fizetés előtt - és játékokat. Egészen pici babával - akit még bébihordozóban lehet szállítani - két fő lehetőség állhat fenn. A baba elalszik a hordozóban - ez a jobbik eset - vagy végig ébren van - ez a kevésbé jó vagy, ha túl hosszú a vásárlás és a baba türelmetlenné válik, ez a nagyon rossz eset. Ha a gyerek ébren van, mindenképp el kell foglalnunk valamivel, különben vagy üvölteni fog egy idő után, vagy ha már akkora, akkor nekiáll pakolni (a polcokról le vagy a bevásárlókocsiból ki).

A személyes tapasztalataink a következők: Vica öt hónaposan még elvan egy játékfüzérrel, ami a bébihordozóra van rögzítve, az egyenletes zötykölődéstől általában el is alszik a bevásárlókocsiban, de ha nem, egy cumisüveg tea mindig segít. Ferike két évesen sokkal bonyolultabb eset. Amikor vele megyünk vásárolni, szinte mindig venni kell egy-két kiflit, amiből megeszik általában egy harmadnyit - ez egy darabig lefoglalja. Egy ideig azzal is elvan, hogy nézelődik a kocsiból, viszont hamar megunja a gyerekülésben ücsörgést, ezért elkezd kimászni. Ilyenkor figyelni kell, nehogy levegyen valamit a polcokról, amiket elér vagy nehogy kitegyen valamit a kocsiból - mindkettőre volt már példa. Ha elhúzódik a bevásárlás, akkor Ferike egy idő után nagyon nyűgös lesz, ilyenkor egy cumisüveg tea még őt is megnyugtatja - kicsit félek, hogy mi lesz, ha leszokik a cumiról. Ferikénél a legrosszabb eshetőség az, hogy elalszik a bevásárlás alatt, mivel ilyenkor cipelni kell, ami egy 14-15 kilós gyereknél már elég kényelmetlen.

Ezek után már csak azt kerüljük el, hogy ruhát kelljen vennünk a gyerekkel - Ferike üvöltött már kétségbeesésében, amikor "eltűntem" egy próbafülkében -, kerüljük a játék- és édességosztályt, ha a gyerek szereti ezeket a dolgokat és nem éppen azt akarunk venni (az én gyerekeimmel eddig ezzel nem volt probléma) és figyeljünk oda, hogy a pénztári sorban álláskor milyen "apróságokat" vehet le a polcról. Szomorú tény, hogy a pénztárak mellett általában csokik és más, gyerekszem és kéz számár csábító dolgok vannak kipakolva a szülők nagy bánatára -egyszer már nekünk is majdnem meg kellett venni egy kis maci alakú autós légfrissítőt egy ilyen helyen, de szerencsére megúsztuk.

Összefoglalva, legyünk felkészültek és vértezzük fel magunkat a lehető legtöbb türelemmel, ha gyerekkel megyünk bevásárolni.

Huncutörp a mesevilágban

Néha a legegyszerűbb dolgok elegendőek ahhoz, hogy egy gyerek jól érezze magát.

Természetesen fontos, hogy kellemes, vidám környezetben élhessen és minden adott legyen számára a jó játékhoz. Nem kell mindig a legdrágább játékokat megvenni, egyszerű dolgokkal is nagyon jól eljátszik a gyerek és közben fejlődik a fantáziája.

Ferikének is elég volt ma reggel egy lavór és egy papírtörlőhenger - és a mostanában elmaradhatatlan dobókocka - ahhoz, hogy jól érezze magát.

Biztonsági gyerekülés

Sok dolgot elmondhatunk a biztonsági gyermekülésekről, de talán csak nagy vonalakban a lényeg a következő:

Három évnél fiatalabba gyermek csak (súlyának megfelelő) gyermekülésben szállítható. 150 cm alatt a gyermekülések a következő súlycsoportok szerint készülnek: 

0. súlycsoport: 10 kg testsúly alatt

0+. súlycsoport: 13 kg testsúly alatt

I. súlycsoport: 9-18 kg testsúlyig

II. súlycsoport: 15-25 kg testsúlyig

III. súlycsoport: 22-36 kg testsúlyig

Vannak olyan gyerekülések is, amelyek több súlycsoport igényeit is kielégítik, ezekkel azonban kényelmi okokat figyelembe véve érdemes vigyázni, mert egy hosszabb úton nem tesznek jót a gyerek hátának, mivel általában nem dönthetők.

Az első ülésre csak bébihordozót tudunk rögzíteni, csak menetiránynak háttal és csak akkor ha nincs az anyósülésnél légzsák vagy kikapcsolható (és ki is kell kapcsolni).

150 cm alatti gyerek nem utazhat első ülésen, kivéve bébihordozóban (0 és 0+ súlycsoport). A harmadik évét betöltött135 cm-nél magasabb gyerek a hátsó ülésen már a kocsi saját biztonsági övével is rögzíthető - ilyenkor esetleg használhatunk ülésmagasítót.

Magyarországon az E4-es biztonsági jelzéssel ellátott gyermekülések használhatók, így a vásárláskor mindenképpen figyeljünk rá, hogy ilyen jelzés legyen rajta. Használt gyerekülést csak megbízható eladótól vegyünk. A gyerekülés csak az első baleseti helyszínig tekinthető biztonságosnak, tehát, ha balesetet szenvedtünk, mindenképpen szerezzünk be új gyerekülést.

Még egy jó tanács tapasztalatból: nagyobb gyereknél figyeljünk oda, nehogy kimásszon a gyerekülés hevederjéből - mert meg fogja próbálni ;).

Hatályos jogszabály:

KRESZ IV. fejezet 48.§  

(7) A gépkocsiban vagy a mopedautóban utazó 150 cm-nél alacsonyabb gyermek - a testsúlyához igazodó kialakítású - gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. A gyermekbiztonsági rendszert kialakításától függően a járműnek erre a célra gyárilag kialakított rögzítési pontjaihoz, vagy az üléshez tartozó biztonsági övhöz vagy ennek bekötési pontjaihoz kell csatlakoztatni. A gépkocsi és a mopedautó üléseihez - a vezető ülését kivéve - gyermekbiztonsági rendszer szerelhető be. Az első üléshez - a jármű szokásos haladási irányával ellentétes irányban - a gyermekbiztonsági rendszer csak akkor szerelhető be, ha az üléshez légzsákot nem szereltek fel vagy a légzsák működésbe lépését előzetesen megakadályozták. A 3 évnél fiatalabb gyermek csak gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. A gyermeket a gyermekbiztonsági rendszerhez tartozó hevederekkel (pántokkal) is rögzíteni kell.

(8) A gyermeket nem kell gyermekbiztonsági rendszerben rögzíteni:

a) ha a gyermekbiztonsági rendszer beszerelésére a gépkocsi a gyári kialakítása alapján nem alkalmas (az ilyen kialakítású M1, N1, N2 és N3 kategóriájú gépkocsiban a 3 évnél fiatalabb gyermek nem szállítható, illetve a 3. életévét már betöltött és 150 cm-nél kisebb testmagasságú gyermek az első ülésen nem szállítható);

b) ha gépkocsi hátsó ülésén utazik, 3. életévét már betöltötte, legalább 135 cm magas és az üléshez beszerelt biztonsági övvel - testméretéhez igazodóan - biztonságosan rögzíthető;

Vica hasra fordul

Elég nehéz ám lencsevégre kapni, amikor egy baba hasra fordul - különösen, amikor a bátyja folyamatosan le akarja nyúlni a gépet a felvétel közben -, de végre sikerült.

A hasra fordulás általában az első nagyobb mozdulat, amit a babák megtanulnak. Utána jön, hogy ki is tudják húzni a hasuk alól a kezüket, aztán valamivel később sikerül nekik a hasról hátra fordulás is. Nos, Vica kissé megkavarta ezt a sorrendet. Segítséggel már elég hamar hasra fordult és szinte azonnal ki is tudta húzni a kezét, viszont magától nem nagyon akart menni a hasra fordulás. Sőt, valójában először a hasról hátra fordulás sikerült neki, ami némiképp vicces volt, de azért aranyos. Most ott tartunk, hogy mindkét irányba tud fordulni, de még annyira nem megy, hogy állandóan forgolódjon. Viszont most már folyamatosan figyelni kell, mert például tegnap is majdnem lefordult az ágyról a nagy próbálkozásban - ugyanis vízszintesen már teljesen körbe tud fordulni, így nem lehet arra számítani, hogy valahogy elhelyezem az ágyon, akkor merre fog fordulni.

 

Ferike olvas

A könyvek megszerettetése nagyon fontos a gyerekek nevelésében, hiszen ez meghatározhatja, hogy később mennyire fognak szeretni olvasni.

Ferikével rendkívül egyszerű dolgunk volt, hiszen már szinte azonnal kapcsolatba került a könyvekkel a születése után. Egyrészt mi magunk is nagyon sokat olvasunk, másrészt sokféle könyv került a közelébe a játékok során is. Még alig tudott forgolódni, amikor már tettük mellé könyveket, amikben nézegethette a képeket. Több leporelló-könyvet is kapott, amit kedvére lapozgathatott - és pusztíthatott -, és vannak műanyag könyvei is, amiknek még a babanyál sem árt.

Persze az is fontos volt, hogy együtt is forgassuk, nézegessük a könyveket, de egy idő után eljutottunk odáig, hogy már maga is szívesen leül egy-egy képeskönyv mellé és akár hosszú percekig is tanulmányozza a képeket és lapozgat. Szerintem ezek után igazán nem lesz nehéz rászoktatni az olvasásra sem. :)

Levegőzés

Nagyon nehéz dolog egyszerre babakocsit tolni és szaladgálni egy örökmozgó, mindenre kíváncsi kétéves után. Különösen, amikor az időjárás miatt túl sok időt amúgy sem tölthetünk kint egyszerre, kicsit soknak tűnik a két gyerek felöltöztetése harminc réteg ruhába és a lekászálódás az elsőről, amikor alig tudunk negyedóránál többet lent lenni - és én azalatt lefutom a félmaratont.

Erre a nem túl kellemes helyzetre ad jó megoldást az erkély, ahol mindenki megkapja, amire vágyik. Mindhárman friss levegőn vagyunk. Vica nyugodtan tud szunyókálni. Ferike játszhat és nézelődhet - még egy kicsit mozoghat is, bár tény, hogy ez azért nem ugyanaz. Én pedig kertészkedhetek. Ennél jobb délelőtti elfoglaltság nincs is, főleg, ha az ember általában a négy fal közé van szorítva az elmúlt hetek zord időjárása miatt.

Természetesen így is jó rétegesen fel kell öltözni, de legalább nyugodtabban tudunk játszani, nem kell attól félni, hogy Ferike egy másodperc múlva egy autó alatt terem vagy Vicát kilopják a babakocsiból, miközben Ferike után rohangálok. És nem utolsó sorban ez nekem is kikapcsolódás.

Játék közben

Néha magam is meglepődöm, hogy a gyerekeim milyen aranyosan tudnak együtt játszani. Persze ez még csak egy-két percnyi érdeklődés egymás iránt, de már addig is eljutottunk, hogy Ferike magától is odamegy meggyomrozni kicsit Vicát.

Fülbelövés

Ezzel a témával megint felborzolom a kedélyeket, mert mint sok dologban, ebben sincs egyetértés az utóbbi időben az emberek között. Régen egyszerű volt a dolog. Az embernek lánya született, tehát kifúrták a fülét, és kapott fülbevalót. Manapság ez nem ilyen egyértelmű.

Én is sokat tanakodtam magamban a terhesség alatt, hogy akkor majd akarok-e Vicának fülbevalót, de ezt a kérdést végül anyáék oldották meg helyettem, mivel vettek nekünk egy pár gyönyörű fülbevalót. A kérdés tehát meg volt válaszolva - többé-kevésbé - már csak azt kellett eldönteni, mikor és hogyan történjen meg a dolog.

Sok helyen érdeklődtem - interneten, védőnőnél, lányos anyukáknál, és végül a következő dolgokat tudtam meg. Manapság leggyakrabban kozmetikusok végzik a fülbelövést, de néhány helyen a gyerekorvosok is vállalnak fülszúrást.

A legtöbb helyen egyetértenek abban, hogy a fülbelövést 6 hetes kor után lehet elvégezni és javasolt, hogy legyen meg még 3 hónapos kor előtt vagy ha nem, akkor csak 3 éves kor után. Erre többféle magyarázatot is találtam, a legbiztosabbnak az tűnik, hogy ebben a korban alakulnak ki az akupunktúrás pontok, amiket egy rosszul irányzott fülbelövéssel tönkretehetünk.

Nem fogok érvelni a fülbelövés mellett. Mi megcsináltattuk, túl lehet élni. Nem tudom, hogy fáj-e a babának, az biztos, hogy Vica sírt, de olyan hangosan csattant a füle mellett a belövő, hogy ez akár az ijedségtől is lehetett - azért gondolom ezt, mert néhány perc után megnyugodott.

A fülbelövés mellett (a szúrás ellenében) az szól, hogy a belőtt fülbevaló teljesen steril, a belövésig senki nem nyúl hozzá - még a belövőbe is úgy kerül, hogy nem kell kézzel megfogni. Ez a belőtt fülbevaló 5-6 hétig kell, hogy a baba fülében maradjon, utána kicserélhetjük az általunk választott darabra.

Mivel vannak kifejezetten bébifülbevalók, amiatt nem kell aggódnunk, hogy túl nagy lesz a baba fülébe a fülbevaló, de egyébként akár a belőtt darabot is benne hagyhatjuk akármeddig.

Az én véleményem az, hogy egy hat hetes korban elvégzett fülbelövésre nem emlékszik az ember - míg egy későbbi füllyukasztás akár egész életünkön végigkísérő sokk is lehet -, és ha nem akarunk később fülbevalót hordani, az a kis lyuk akkor sem zavaró. Én magam sem hordok nap mint nap fülbevalót, de örülök neki, hogy ki van lyukasztva a fülem, mert így, amikor mégis olyan kedvem van, bele tudok tenni egy függőt.

Ferike világa

A folyamatos emeletes ágyra mászást kicsit megelégeltük - mivel Ferike felfedezte, milyen jól lehet ugrálni a felső részen, amivel a szívbajt hozta ránk -, ezért végül Jozsó eltávolította a felső matracot. Így viszont egy másik lehetőség nyílt meg az ördögfióka előtt - rögtön ugrálóvárat csinált az ágyából. Hát ilyen az, amikor egy gyerkőc belakja a birodalmát:

Amit nem látok, az nincs

Amikor a baba eljut odáig, hogy már arcról is megismer minket, újabb kihívással nézünk szembe, ugyanis egy kisgyerek számára csak az a világ létezik, amit éppen lát. Ennek megfelelően, amikor kilépünk a látóteréből - mondjuk kimegyünk a szobából, számára megszűnünk létezni. Ez a "tudat" hatalmas nyomást és szorongást okoz a babának, amit onnan vehetünk észre, hogy a távozásunkkor elkezd sírni. Különösen intenzív ez a dolog, ha a bab teljesen egydül marad egy szobában, akárcsak néhány pillanatra is.

Ahhoz, hogy ez a beidegződés változzon, rá kell vezetnünk a babát, hogy attól, hogy valamit vagy valakit nem lát, az még nem tűnt el véglegesen. Ehhez nyújt segítséget az úgynevezett kukucs játék.

Első lépésként teremtsünk nyugodt környezetet. Menjünk közel a babához, takarjuk el a kezünkkel az arcunkat egy pillanatra, majd vegyük el a kezünket és mondjuk, hogy "Kukucs". Ezt a gyakorlatot többször hajtsuk végre és ismételjük több napon keresztül. Amikor a baba már megbarátkozott a gondolattal, hogy az arc eltakarásával nem tűnünk el - mivel letakart arccal vagy hátulról a kisbabák nem ismernek fel minket, neki az is eltűnésnek minősül -, jöhet a következő fázis. Lépjünk vagy hajoljunk ki a látómezejéből néhány pillanatra, majd ismét térjünk vissza hozzá a jól ismert "Kukucs" felkiáltással. Ekkor már valószínűleg hamarabb fog alkalmazkodni az eltűnéshez.

A baba magányérzetét tovább csökkenthetjük, ha akkor is folyamatosan beszélünk hozzá, amikor éppen nem vagyunk a látómezejében, így lassan megtanulja, hogy attól, hogy nem lát minket, még nincs egyedül, hanem valahol a közelben vagyunk.

Ezek a gyakorlatok szépen lassan kifejlesztik a babában azt az tudást, hogy nem szűnnek meg létezni a dolgok, ha nem látjuk őket. Ez a fejlődés az első lépés azon az úton, amely során kifejlődik a baba térlátása és emlékezete.

Semmiképpen ne erőltessük, hogy a baba saját üteménél gyorsabban váltsunk át a kezdeti tanulási fázisból a következőre, mert esetleg árthatunk is a fejlődésének. Ha úgy érezzük, hogy gyors a tempó, nyugodtan lassítsunk vagy akár lépjünk vissza egy fokozatot. Előbb-utóbb minden baba eléri majd azt a tudásfokot, amikor már természetes lesz, hogy nem csak a látómezőből áll a világ.

Ismerős hangok

Sok tanulmányban olvastam, hogy a babák emlékeznek azokra a hangokra, dallamokra, amelyeket az anyaméhben töltött idő alatt hallottak. Ezt csak megerősíteni tudom. Mindkét gyerekemnél észrevehető, hogy ha nagyon nyűgösek, az ismerős dallamok szinte mindig megnyugtatják őket.

A nyugtató hatású hangok és dallamok köre lassan bővíthető. Olyankor kell a kiválasztott zenét hallgatni, amikor a babával foglalkozunk - például babmasszázs közben -, így a dallamot az anyai érintéshez és a nyugalomhoz fogja kötni, ezért később is megnyugszik majd, ha hallja. Ehhez természetesen az kell, hogy ugyanazt a zenét hallgassuk az adott tevékenységek alatt.

A zenei érzékenységet egyébként szinte minden gyereknél meg lehet figyelni, csak általában a szülők kevés figyelmet fordítanak ennek fejlesztésére, így később ez elhalványulhat. Ferikénél például az vehető észre, hogy ha a tévében zenét vagy éneket hall, akkor akár a másik szobából is átjön, hogy meghallgassa, viszont vannak olyan mesék, amiket amúgy nem néz meg, csak addig érdeklik, amíg éppen énekelnek benne.

A zene mindenképp fontos eszköz lehet ahhoz, hogy megnyugtassuk - esetleg elaltassuk - a babánkat akkor is, amikor esetleg más módszerek már csődöt mondtak, arról nem is beszélve, hogy mint sok dolog, ez is speciálisan stimulálja az agyat, így a szellemi fejlődésben is előrelépést jelenthet. Használjuk ki.

Közös játék

Ha az embernek két kicsi gyereke van, oda kell figyelnie arra, hogy mindkettővel elég időt töltsön. Kiemelten fontos, hogy a gyerekeknek közös programokat is szervezzünk - ez lehet akár közös séta vagy játék is. 

Néha a legfurább helyzet hozhatja meg a legnagyobb összehangoltságot a játékban - például egy fotóállvány "megszerelése".

Első ételek - almapüré

Teljesen mindegy, hogy mikor kezdjük el, de egyszer mindenképpen el kell jutnunk arra a pontra, hogy az anyatej - vagy kevésbé szerencsés esetben a tápszer - mellett más ételeket is megkóstoltatunk a babával. 

Nálunk első próbálkozásként mindkét gyereknél az almapüré jött be. Ez egyszerű, pépesre reszelt alma, amit lehetőleg cukor vagy bármilyen ízesítés nélkül adjuk a babának. (Mindkét gyerek két hónaposan kezdte kóstolgatni az almát és mindkettőnek azonnal ízlett is.)

Habár elég tejem volt - minkét alkalommal -, hogy akár két gyereket is szoptassak, Ferikénél 4 hónapos korában vérszegénységet állapítottak meg, amit sajnos az én vérszegénységem váltott ki. Konzultáltunk erről a gyerekorvossal és megbeszéltük, hogy akármennyire is mondjuk, hogy az anyatej a legteljesebb táplálék a babának, ha az anya szervezetéből hiányzik valami, azt a legjobb szándékkal sem tudja átadni az anyatejjel. Ekkor döntöttünk úgy, hogy komolyan elkezdjük a hozzátáplálást. Először próbálkoztunk tejpéppel pótolni az anyatejet, de kínszenvedés volt belediktálni akár csak egy-két kanállal is. Ez a dolog később is megmaradt - gyakorlatilag soha nem evett meg semmilyen bébiételt sem.

Az első "elvett" étkezés nálunk a tízórai volt, ahol az anyatejet fokozatosan - körülbelül egy hónap alatt - felváltottuk az almapéppel. Ezután következett az ebéd, majd az uzsonna és a vacsora. Utoljára a reggeli szoptatást hagytuk el - gyakorlatilag Ferike saját elhatározására, ugyanis egyszerűen nem szopott tovább - ez pontosan 6 hónapos korában volt. Szerencsések vagyunk, hogy hamarabb kezdtük a hozzátáplálást, mint ahogy a mai álláspont szerint javasolják, mivel a tápszereket nem ette a gyerek és hat hónapos korától szopni sem volt hajlandó, hiába próbáltam többször is mellre tenni. 

Természetesen mindenki maga tudja, milyen tempóban és sorrendben vezeti be a szilárd ételeket, de nekünk ez a módszer bejött, így ezt követem Vicánál is.

Bilire szoktatás - játék a bilin

A bilire szoktatás második fázisa akkor jön el, amikor a gyerek már képes üvöltés nélkül megközelíteni a bilit, esetleg néhány percre - kezdetben inkább másodpercre - már hajlandó rá is ülni. Ilyenkor az a feladatunk, hogy ezt az ücsörgési időt minél jobban meghosszabbítsuk. Ehhez csak arra van szükség, hogy lefoglaljuk a gyereket, aki így - remélhetőleg - észre sem veszi, hogy már hosszú percek óta ücsörög a bilin.

Mi például építőkockákból építettünk várat, nézegettük képeskönyvet, de az is előfordult, hogy egy teljes Hupikék Törpikék részt végig tudtunk ülni a bilin. (Egyedül hagyni az első időkben nem érdemes a babát, mert garantáltan elmászkál és olyan helyekre fog pisilni, ahová valószínűleg nem kellene.)

Az első időszakban azt javaslom, hogy kössük a bilizést bizonyos napi rutinokhoz. Ültessük például minden pelenkázáskor bilire a kicsit és magyarázzuk el neki, hogy ha a kaki és a pisi a bilibe megy, akkor nem nyomja majd a babát a pelusban.

Gyakorló szülők tudják,  hogy bizonyos esetekben észrevehető, ha a baba kakálni készül - elvonul valahová, hosszasan guggol a semmibe meredve, esetleg erőlködik. Ha ezeket a jeleket észrevesszük, gyorsan tegyük bilire a babát, hátha sikerül elkapni az eseményt. 

Amennyiben sikerül valamit produkálni a bilibe, az első időszakban különösen fontos, hogy megdicsérjük a babát a teljesítményéért. Mutassuk meg neki, mi került a bilibe, tapsoljuk meg és mondjuk el, mennyire ügyes kisgyerek, hogy már a bilibe pisilt/kakilt. Ezek az apróságok fontosak ahhoz, hogy a babánk érezze, érdemes a bilit használni.

Akkor se keseredjünk el, ha az első időkben eredménytelenek a próbálkozások, ne feledjük, ez egy hosszú folyamat, ami sok türelmet és gyakorlást igényel.

Testvérek

Családtervezéskor rengeteg szempontot kell figyelembe vennünk az anyagi helyzetünktől kezdve a család helyigényén át a munkahelyi egyeztetésekig. Amikor végül eldöntjük, hogy szeretnénk gyerekeket, sőt, akár többet is, újabb kérdések merülnek fel. 

Az első gyerek születése utáni első hónapok sokkja idővel elmúlik, és azon kezdünk gondolkodni, mikor térjünk vissza a munkánkhoz, adjuk-e be bölcsődébe a babát, illetve akarunk-e és ha igen, mikor akarunk kistestvért. A következő gyerek tervezéséhez sokan sokféle tanácsot szoktak adni. Természetesen itt is igaz, hogy felelősségteljesen, a rendelkezésünkre álló anyagi és helyi viszonyoknak megfelelően célszerű döntenünk. Emellett el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen változást jelent egy újabb baba az életünkben, és nem utolsó sorban a már meglévő gyerekünk vagy gyerekeink életében.

Az ideális korkülönbség meghatározására eddig még egyetlen tudományág sem tudott tökéletes képletet felállítani - kinek mi jött be vagy éppen mit dobott a gép. Vannak, akik szerint nem árt megvárni, hogy az első elég nagy legyen ahhoz, hogy ne rivális lásson a piciben - kérdés, mi az az elég nagy -, mások szerint a kisebb korkülönbséggel összetartóbb, egymáshoz jobban ragaszkodó és főleg egymással közösen játszani tudó gyerekeink lesznek.

Én úgy gondolom, hogy mivel minden gyerek és szülő más, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy milyen korkülönbséggel vállalja a következő gyereket. Ne felejtsük el, hogy egy kisgyerek nem csak anyagi, hanem fizikai és szellemi igénybevételt is jelent, ezért is fontos, hogy a lehető legjobban átgondoljuk, mit fogunk bírni később. Egy kicsi és egy pici nevelése, ahogy az nálunk is van (mindössze 20 hónap különbség van a két gyerek között) meglehetősen sok munkát és odafigyelést igényel.

Sokáig féltem, hogy hogyan fog viszonyulni Ferike a "trónkövetelőhöz", de be kell valljam, hatalmas szerencsém van a gyerekeimmel. Igyekszem mindkettővel minél több időt tölteni, tartalmasan kialakítani a napirendjüket és odafigyelni arra, hogy külön-külön és együtt is csináljunk bizonyos dolgokat. Így egyikük sem érzi, hogy a másikkal többet foglalkoznak vagy jobban szeretik, illetve lassan megtanulnak együtt is játszani. (Ez tényleg lassú folyamat.)

Mi úgy gondoltuk Vica vállalásakor, hogy a kis korkülönbség azt fogja eredményezni, hogy a kezdeti nehézségek után a két gyerek gyakorlatilag természetesnek fogja venni, hogy testvére van - hiszen az első néhány évünkből nem sok emlékünk marad meg felnőtt korunkra. Mindemellett elmondhatom, hogy a kezdeti nhézségek nálunk sokkal kisebbek voltak, mint amire számítottam - szeretném hinni, hogy ez valahol a nevelésünknek és Ferike felkészítésének is köszönhető.

Mindig igyekeztünk rengeteget foglalkozni Ferikével, de fontosnak tartottuk azt is, hogy bizonyos ideig egyedül is képes legyen elfoglalni magát. Ehhez nagy segítséget nyújtott például a játszószőnyeg. Később már elértük, hogy leültünk vele játszani, és néhány perc után egyedül lehetett hagyni. Ezután még folytatta a játékot egy ideig, amikor megunta, akkor pedig jött jelezni, hogy játsszunk mást. Az így felszabadult kis idők alatt korábban a főzést, mosást és egyéb házimunkákat végeztem el, most egy kicsit jobban beosztva ilyenkor szoktam Vicával foglalkozni.

Emellett vannak nagyon fontos közös programok is, mint például a tornázás, illetve már egyre gyakrabban előfordul, hogy Ferike önállóan is odamegy Vicához, hogy kicsit játsszon vele.

Természetesen még rengeteg kihívás és konfliktus áll előttünk, de azt hiszem, sikerült jó ütemben elkapni a dolgokat, úgyhogy reménykedve tekintek a jövőbe.

Szánkózás

A hétvégén sikerült kihasználnunk a - remélhetőleg karácsonyig utolsó alkalommal leesett - havat. Ferike még vasárnap délelőtt is szánkózhatott egy jót Semjénben, mielőtt elkezdett elolvadni a hó - ami után nagyon sok felfedezésre váró pocsolyát hódított meg.

Sajnos a kamerát éppen máshol használtuk, így csak egy korábbi videót tudok most megmutatni.

Babateák

A szoptatás folyamatos kivezetése mellett a babának látszólag megnő a folyadékigénye, mivel egyre kevesebb anyatejet eszik, ami eddig a szomjóságát is csillapította. A szilárd ételek mellett ezért nagyon fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék bevezetése is. A különböző babáknak adható teák más-más funkcióval rendelkeznek.

Édeskömény tea: ez a tea a hasfájós, szeles babák fájdalmait hivatott enyhíteni (úgynevezett pukizós tea). Az édeskömény szélhajtó hatása szinte a megitatás után azonnal érzékelhető, a baba bélrendszeréből hamar távozik a felesleges bélgáz, így a kicsi is egykettőre megnyugszik. Ha a baba nem fogadja el üresen, néhány szem cukorral édesíthetünk rajta.

Csipkebogyó-hibiszkusz-kamilla: az eredeti babatea feladata a kicsi szomjának oltása, emellett a csipkebogyó-tartalma miatt a baba szervezetének C vitamin ellátását is biztosíthatjuk vele. Ez a tea ízesítés nélkül is fogyasztható, de ha a baba úgy nem fogadja el, egy kis cukorral és frissen facsart citromlével ízesítsük.

Kamilla: a székrekedéssel vagy megfázással küszködő babák tüneteinek enyhítésére és megszüntetésére használt tea. A hígra főzött kamilla hashajtó hatású, viszont a túl erős főzet hasfogó lehet, így az adagolással vigyázni kell. A kamilla erős ízét nem minden baba szereti, ezért ezt a teát is javasolt cukorral és citrommal ízesíteni.

Fontos: a gyerek három éves koráig semmiképpen ne tegyünk mézet a teájába!

Fogmosás

Amikor elkezdenek kibújni a baba első fogacskái, a szülők új kihívással találják szemben magukat, mivel a kis tejfogak tisztán tartása elengedhetetlen ahhoz, hogy egészségesen kibírják a rájuk váró 6-8 évet, illetve, hogy romlásukkal ne befolyásolják a későbbi maradandó fogak kifejlődését.

Az első napokban a baba ínye még nagyon érzékeny, hiszen a fog kibújása a legtöbb babának fájdalmas élmény. Ilyenkor jobban tesszük, ha csak óvatosan piszkáljuk a baba száját, mert az ekkor elszenvedett trauma később kihathat az egész fogmosáshoz és szájhigiéniához való hozzáállásra.

Amikor már a babánknak kint van egy-két foga, elkezdhetjük a fogmosás tanítását. Először is szerezzünk be egy fogkefét - nem fogmosási, hanem játék céljából -, amit adjunk oda a babának, hogy fürdés közben ismerkedjen vele. Amikor a babát fürdetjük, saját magunk mutathatjuk neki a példát, hogyan kell használni a fogkefét - mossunk fogat fürdetés közben.

Az első időkben a baba fogát elég, ha az ujjunkkal megmossuk, később majd rátérhetünk a fogkefére is, de csak óvatosan. 

A fogkrém kiválasztása fontos dolog a későbbi szájápolásban. Már rengeteg kifejezetten babáknak készült fogrém létezik. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy melyik lesz jó a gyerekünknek, nyugodtan kérdezzük meg a védőnőt, gyerekorvost vagy egy gyógyszerészt. Semmiképpen ne használjunk felnőtteknek szánt, mentolos vagy gyógynövényes készítményeket kicsi gyerekeknél.

Amennyiben a gyerek sok édességet fogyaszt, napközben is megpróbálkozhatunk a fogmosással, de már csak akkor, ha megszokta a fogkefe használatát. 

Ez az első időszak nagyon fontos, mert ha játékosan rá tudjuk vezetni a gyereket a fogmosásra, utána már része lesz a napi rutinnak és nem fogja kényelmetlen kötelességnek érezni.

Érzékenység és ártalom

A szülők vállán hatalmas a felelősség, amikor elkezdik az anyatej vagy tápszer mellett a szilárd ételek bevezetését. Legnagyobb félelmeink általában a tejjel kapcsolatban vannak - az orvostudomány és a tápszerek fejlődésével párhuzamosan egyre későbbre toljuk a tej bevezetésének időpontját. A másik sokat emlegetett allergén a liszt, azaz valójában a glutén.

Sokan nem tudják, hogy valójában az ételérzékenységek egy része nem öröklött, hanem a helytelen életmód - ez esetben az óvatlan táplálás - eredménye. Ennek megfelelően külön kell beszélnünk ételérzékenységről és ételártalomról.

A laktózérzékenységről tudni kell, hogy öröklődő dolog és általában már az anyatejjel kapcsolatban is jelentkezik. A lisztérzékenységre való hajlam szintén öröklődik, sőt, ez a betegség később - akár felnőtt korban  - is kialakulhat és nem "kinőhető".

Az ételártalom miatt kialakult érzékenység általában akkor jelentkezik, amikor a baba szervezete még nincs felkészülve egy adott anyag lebontására - még nem termeli a megfelelő enzimeket. Éppen ezért fontos az egyes ételek óvatos és fokozatos bevezetése, különösen kis súlyú vagy koraszülött babáknál.

A tej bevezetését soha ne kezdjük teljes tejjel - ez kecsketej esetén is betartandó, nem csak tehéntejnél -, hanem hígítsuk a tejet forralt vízzel (a tejet is minden esetben forraljuk) és fokozatosan emeljük a keverékben a tej arányát. (Mi Ferikénél 1:1-es arányú keverékkel kezdtünk). Lehetőleg minél magasabb zsírtartalmú, de nem tartós tejjel itassuk a babát.

A glutén, amely a lisztérzékenység valódi alapja a búzafélében található, ezért a lisztek bevezetésénél javasolt a kukoricaliszttel kezdeni - természetesen így is kis mennyiségben -, nehogy mi okozzunk maradandó problémát a babánknak.

Úszópelenka

Ha cseperedő - és még nem szobatiszta - gyermekünket babaúszásra vagy strandra akarjuk vinni, kénytelenek leszünk megismerkedni az úszópelenkával.

Úszópelenkából alapvetően kétféle létezik eldobható és mosható. Mi azt tapasztaltuk, hogy az eldobható pelenka - nekünk - jobb választás, mivel nem járunk olyan gyakran fürdőbe, hogy árban megérje a mosható változat. Valószínűleg így is elég lesz a két gyereknek összesen egy csomaggal (az 11 darab).

Az úszópelenka egy tökéletes nedvszívó képességgel rendelkező pelenka, mindössze annyiban különbözik a normál pelenkáktól, hogy külső vízzáró rétege van, azaz nem ázik be kívülről. Egyébként ezek a pelenkák szép mintásak és ugyanolyan kényelmesek, mint akármelyik normál használatra szánt verzió. Csak éppen az összes gyerekcsúszdát kipróbálhatjuk vele. :)

Körömvágás

tompa hegyű babaolló

A babák körme, különösen az első hónapokban, nagyon gyorsan nő, és ha nem vágjuk rendszeresen, bizony könnyen kikarmolják magukat.

A körömvágáshoz lehetőleg tompa hegyű, kifejezetten babáknak szánt ollót válasszunk (bármelyik bababoltban vagy drogériában kapható).

Amikor Ferike megszületett, megkérdeztem a védőnőt, hogy milyen alakúra kell vágni a gyerekek körmét, mert már sok vitát hallottam arról, hogy egyenesre vágjuk, hogy minél gyorsabban készen legyen vagy hogy kerekítsük le, mert az egyenesre vágott sarkaival ugyanúgy kikarmolja magát a baba. Nos, a védőnőnek erre nagyon frappáns válasza volt: majd levágod úgy, ahogy sikerül. Ez valóban így van, mivel a babák türelme véges és nagyon is érdekli őket az olló, így az ember igyekszik minél gyorsabban és minél alaposabb munkát végezni.

Az első időkben, különösen, amikor még reflexből is állandóan hadonászik a baba, célszerű alvás vagy szoptatás közben elintézni a körömvágást. Később jó módszer lehet, ha akkor szabadulunk meg a nagy körmöktől, amikor a baba éppen a cumisüveggel vagy valamilyen játékkal van elfoglalva. 

Vannak babák, akik jól tűrik a körömvágást, de náluk sem célszerű a dolgot hosszúra nyújtani a dolgot, mert egy idő után mindenképp szabadulni akarnak majd.

Nagyobbacska gyerek esetén összeköthetjük a körömvágást például a bilizéssel vagy a fürdéssel, náluk már nem célszerű játék közben zavarni az ollóval, mert azt is játéknak tekinthetik.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy semmiképpen nem érdemes hagyni, hogy hosszúra nőjön a babák körme, mert játék közben könnyen betörhet, ezért a növekedési ütemnek megfelelően hetente, de akár hetente többször is vágjuk le a körmöcskéket.

Játékpárna

Szinte hihetetlen, hogy milyen apróságokkal örömet lehet szerezni egy kisgyereknek. Ehhez az aranyos kis játékhoz nincs szükség sok dologra, mindössze egy kis maradék anyagra, egy darab tépőzárra és egy kis szivacsra. Az eredmény pedig egy olyan játék, ami egyben kispárna is.

párna

kutyus

A kutyus testéhez szabjunk ki két egyforma téglalapot - akár különböző anyagokból is - és varrjuk össze őket három oldalon, majd tömjük ki a párnát szivaccsal és varrjuk be a negyedik oldalt is. Ne tömjük meg túlságosan a párnát, különben nem fogjuk tudni kettéhajtani.

A kutyus fejét egy négyzet alakú anyagból alakítsuk ki. Varrjuk körbe az anyagot és húzzuk össze a varrást, így kialakítva egy erszényt, amelyet szintén tömjünk ki szivaccsal.

A fülekhez használjunk 2-2 formára vágott anyagdarabot, amiket varrjunk össze és fordítsunk ki - ki is tömhetjük, ha szeretnénk. Az orr ugyanúgy készül, mint a fej, csupán sokkal kisebb anyagból - ha nagyon kicsi, akkor nem is kell külön kitömni.

Az kutyus fejére varrjuk fel a füleket, majd a külön kiszabott szemeket és az orrot, aztán a fejet varrjuk fel a párna egyik oldalára. A kutyus farkához készítsünk egy kis "zsákot", varrjunk össze két hosszúkás anyagot és fordítsuk ki. A farkat tetszőlegesen kitömhetjük, vagy hagyhatjuk akár tömetlenül is.

Utolsó lépésként a párna aljára varrjunk fel egy 3-4 cm-es tépőzárat, amivel majd a párnából bármikor kutyust varázsolhatunk.

Természetesen nem csak kutya, hanem bármilyen más állatka is elkészíthető ugyanezekkel a lépésekkel, így néhány kisebb darab maradék anyagból kedves és egyedi ajándékot varrhatunk kb. egy órányi munkával.

Labdázni jó

A babák figyelme fokozatosan fejlődik. Egyre több dolgot találnak érdekesnek, és egyre többféle játékkal tudnak kezdeni valamit. Amikor a baba már valamennyire stabilan tudja tartani magát hason fekve, észrevehetően egyre több időt akar majd így tölteni, hiszen ebben a helyzetben többet láthat a világból, és a játékok is több lehetőséget rejtenek. Vica a hasra fordulással megnyílt új lehetőségek közül különösen érdekesnek találta a labdát - főleg, mivel ez újabb lehetőséget nyújtott rá, hogy az apjával játsszon.

Kanalazás

Amikor elkezdünk kanalas ételeket bevezetni, először a babánk még nem tudja, mi történik, sőt valószínűleg különösebben nem is érdekli a dolog. Kicsivel később viszont rájön, hogy a kanál összefüggésben van az étellel és ráadásul jó játéknak is tűnik.

Vica eddig nagyon jól elvolt evés közben, most viszont elkezdett komolyabb érdek-lődést mutatni a kanál iránt, ami némiképp nehezítette az etetését. Arról nem is beszélve, hogy mindent kezdett egyre jobban beborítani a főzelék.

Az állandó hadonászást a lehető legegyszerűbben úgy szerelhetjük le ilyenkor, ha a gyerek megkapja, amit akar. Egészen nyugodtan adjunk a kezébe egy kanalat, garantáltan elfoglalja majd vele magát, és nem lesz gond az etetéssel. Vicánál még a hadonászás is megszűnt. Egyszerűen csak markolta a kanalat és ette tovább a zöldségpürét.

Biztonsági felirat

Kérjük ne tegyen függönyt az ablak elé, mert a gyereket zavarja a szabad kilátásban!

Hát nem leszedte a függönyt?