Barátnők

Amikor beérünk Vicával a bölcsibe, leülés után az első dolog, hogy elkezd kiabálni: Aízzz. Aliz a kislány, akinek a "szekrénye" a Vicáé mellett van. Nem tudom, mennyit szoktak együtt játszani napközben, de tény, hogy Aliz az egyetlen, akinek a nevét minden nap mondogatja.

Kekko tisze

Új szerzemények

Frizura

Két perc után kiszedte a hajából...
Ferkónak meg ma reggel nem volt kedve a fényképezéshez.

Ferike névnapja

A mandula cafe egyik legjobb szolgáltatása, hogy munkaidő után a gyerekeket mindenféle játékokkal és kreatív dolgokkal várja egy kedves pedagógus lány. Mivel Ferkó névnapjára szerettem volna valami különlegeset kitalálni, ma elmentünk hármasban megnézni a helyet. Kb egy órát voltunk ott. Ettünk sütit, ittunk gyümölcslevet, játszottunk, kipróbáltunk néhány formalyukasztót, ragasztottunk és színeztünk. Ferkó pedig kis segítséggel készített egy szép hóembert, ami mostantól a hűtőn lakik.

Hétfő reggel

Ferike mostanában nagyon szereti ezt a hasalós-könyöklős pozíciót.

Adventi reggeli

Advent első vasárnapján nincs is jobb, mint egy finom gofri és kakaó, miközben élvezzük az első adventi gyertya fényét.

Ajándékötletek

Most éppen el vagyok foglalva azzal, hogy a mikulás csomagokat mikor és hogyan fogom összeállítani, de közben eszembe jutott, hogy kesztyűbábokat fogok készíteni a gyerekeknek karácsonyra. Az ilyen dolgokkal kevesebb macera van, mint egy normális babával vagy egyéb kitömött jószággal, és több dologra is lehet használni.

Most viszont a legfontosabb az lenne, hogy megtaláljam a mikulás csizmákat. :)

Vica és a mécses

Tegnap kisebb érdekellentétbe kerültem egy szem kislányommal a mécseseket illetőleg. Gondoltam, ha már úgyis ott van a só mécsestartó az asztalon, meggyújtok benne egy mécsest, mert szép, hangulatos és párologtat is kicsit. Vica nagyon lelkesen figyelte a folyamatot, gondoltam, milyen jól el fogja nézegetni majd a szép narancssárga mécsestartót, de tévedtem. Nagy nehezen beletettem a tartóba a mécsest - meggyújtva beejteni azért nem egyszerű viszont, benne esélytelen meggyújtani normál hosszúságú gyufával -, erre ő fogta és elfújta. Aztán, nagyon büszkén meg is tapsolta magát és mondta, hogy ügyes, majd jelezte, hogy gyújtsam meg ismét. Nos, ezt eljátszottuk úgy 3-4 alkalommal, amikor végül feladtam a dolgot, ő pedig kis nyafogással tudomásul vette, hogy nem fújkálhat többet.

Hogy lesz ebből adventi gyertyagyújtás? :)

Kreatív műhelybe megyünk

Egy kedves egyetemi ismerősöm tegnap szólt, hogy 10-én este kreatív műhelyt szerveznek, ahová szívesen várnak minden érdeklődőt. Mindössze 300 Ft beugróért fejenként alkothatunk szép dolgokat, miközben együtt töltjük az időt. A legkisebbekre gondolva a gyerekfelügyeletet is megoldják, de a gyerekek is kreatívkodhatnak, ha szeretnének.

Először kicsit vonakodtam a dologtól, de rájöttem, ez egy jó lehetőség, szóval el fogunk menni a gyerekekkel, sőt, már további embereket is beszerveztem, hogy jöjjenek velünk.

Nem szabad besavanyodni, és nem is fogok. :)

Képek

Reggeli mesenézés

Bölcsibe menet előtt még van idő egy mesére...

Ma reggeli történések

Ma reggel a gyerekek nagyon aranyosak voltak. Vica megsimogatta Ferkót, aztán megölelte és adott neki egy puszit.

Ferkó pedig teljesen egyedül felvette a cipőjét az induláskor. Ő már nagyon ügyesen öltözik egydül is, ha van türelme hozzá, és a kocsiba is teljesen egydül beszáll, felül az ülésébe és szépen megvárja, hogy bekössem az övét.

Nagyon büszke vagyok rájuk. :)

Aktualitások

Valamikor ezer éve írtam ide utoljára, nem is tudom, mi mindent hagytam már ki, de most, azt hiszem, nem próbálom pótolni az összes kimaradt dolgot egy bejegyzésben.

Tanulom az új helyzetet. Nem mindig egyszerű egyedülálló anyának lenni, és ez alatt a néhány nap alatt még valószínűleg a felszínét sem karcolgattam meg azoknak a gondoknak, amik előjöhetnek ebben a helyzetben. Most mindent próbálok megtenni, hogy a gyerekeket ne viselje meg ez a helyzet.

A bölcsiben közben jön a mikulás - még sakkoznak, hogy mindenki a saját gyerekének vesz-e csomagot vagy pénzt kell beadni és egységes csomag lesz. Otthon kezd a helyzet normalizálódni - hétvégén nagytakarítás és festés, a következő hetekben pedig dekorálni fogok. Még kellene néhány jó fénykép a gyerekekről a falra - meg egy fúró, hogy fel is tudjam majd őket tenni.

Teszek majd fel ide is képeket, ha lesznek, csak az utóbbi időben nem igazán voltam fényképezős hangulatban.

Most kezd kialakulni egy tarthatónak tűnő napi rutin - igazából sok dolog nem változott, talán csak annyi, hogy kevesebbet dühöngök, mert eleve nem számítok segítségre.

A gyerekek szépen haladnak, egyre jobban megy a kommunikáció - nagyon igénylik a foglalkozást és a testi kontaktust - és lassan sikerül eljutni a szobatisztaságig is.

Most már kb lesz időm, hogy folyamatosan visszatérjek a blogoláshoz is, talán kedvem is jobban lesz hozzá. És lassan a karácsonyt is meg kell terveznem. :)