Valamikor ezer éve írtam ide utoljára, nem is tudom, mi mindent hagytam már ki, de most, azt hiszem, nem próbálom pótolni az összes kimaradt dolgot egy bejegyzésben.
Tanulom az új helyzetet. Nem mindig egyszerű egyedülálló anyának lenni, és ez alatt a néhány nap alatt még valószínűleg a felszínét sem karcolgattam meg azoknak a gondoknak, amik előjöhetnek ebben a helyzetben. Most mindent próbálok megtenni, hogy a gyerekeket ne viselje meg ez a helyzet.
A bölcsiben közben jön a mikulás - még sakkoznak, hogy mindenki a saját gyerekének vesz-e csomagot vagy pénzt kell beadni és egységes csomag lesz. Otthon kezd a helyzet normalizálódni - hétvégén nagytakarítás és festés, a következő hetekben pedig dekorálni fogok. Még kellene néhány jó fénykép a gyerekekről a falra - meg egy fúró, hogy fel is tudjam majd őket tenni.
Teszek majd fel ide is képeket, ha lesznek, csak az utóbbi időben nem igazán voltam fényképezős hangulatban.
Most kezd kialakulni egy tarthatónak tűnő napi rutin - igazából sok dolog nem változott, talán csak annyi, hogy kevesebbet dühöngök, mert eleve nem számítok segítségre.
A gyerekek szépen haladnak, egyre jobban megy a kommunikáció - nagyon igénylik a foglalkozást és a testi kontaktust - és lassan sikerül eljutni a szobatisztaságig is.
Most már kb lesz időm, hogy folyamatosan visszatérjek a blogoláshoz is, talán kedvem is jobban lesz hozzá. És lassan a karácsonyt is meg kell terveznem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése