2011. február 14., hétfő

Esti mese

Már sokféle kontextusban mondtam, hogy mennyire fontos a gyerekeknek az állandóság, mert az megnyugtató és biztonságérzetet ad. Arról is beszéltem már, hogy a jól beosztott napirend is meghatározó dolog a babák fejlődésében. 

Az esti mese egy olyan pont, aminek segítségével átvezethetjük a kicsit a nyugodt elalvásba. A mese különösen fontos, amikor külön szobában alszik a gyerek, mivel ilyenkor tudja, hogy nincs egyedül, és a szülő megnyugtató hangjára alhat el. 

Nálunk az esti mesék közül egy egyszerű, rövid versike vált be. Nem alszik el alatta Ferike, viszont általában lenyugtatja annyira, hogy utána már magától elszunyókál.

A szél és a nap

Egykor régen Szél úrfival
Fogadott az öreg Nap:
Egy vándor köpenyét melyik
Lophatná el hamarabb.
Jött a Szél, s magát felfúván
Zúgott-búgott, mint csak tudta,
A köpenyt úgy húzta, fútta.
Hát a vándor mit csinál?
Elébb ugyan félelmében
Ijedten kap fûhöz, fához,
De a köpenyt majd a vállhoz
Szorítgatja, s odébáll.
Mosolyog a jó öreg Nap,
S hõ sugárral, fényes-szépen
Megindul a tiszta égen.
Hát a vándor mit csinál?
Lassabban megy, meg is izzad
A meleget alig állja,
Majd a köpenyt földhöz vágja,
S hogy pihenjen rajt‘, megáll.
Egykor régen így nyeré meg
Szél úrfit az öreg Nap;
Többet ésszel, mint erõvel.
Így közel, úgy hamarabb.

--Gyulai Pál

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése