A bilire szoktatás második fázisa akkor jön el, amikor a gyerek már képes üvöltés nélkül megközelíteni a bilit, esetleg néhány percre - kezdetben inkább másodpercre - már hajlandó rá is ülni. Ilyenkor az a feladatunk, hogy ezt az ücsörgési időt minél jobban meghosszabbítsuk. Ehhez csak arra van szükség, hogy lefoglaljuk a gyereket, aki így - remélhetőleg - észre sem veszi, hogy már hosszú percek óta ücsörög a bilin.
Mi például építőkockákból építettünk várat, nézegettük képeskönyvet, de az is előfordult, hogy egy teljes Hupikék Törpikék részt végig tudtunk ülni a bilin. (Egyedül hagyni az első időkben nem érdemes a babát, mert garantáltan elmászkál és olyan helyekre fog pisilni, ahová valószínűleg nem kellene.)
Az első időszakban azt javaslom, hogy kössük a bilizést bizonyos napi rutinokhoz. Ültessük például minden pelenkázáskor bilire a kicsit és magyarázzuk el neki, hogy ha a kaki és a pisi a bilibe megy, akkor nem nyomja majd a babát a pelusban.
Gyakorló szülők tudják, hogy bizonyos esetekben észrevehető, ha a baba kakálni készül - elvonul valahová, hosszasan guggol a semmibe meredve, esetleg erőlködik. Ha ezeket a jeleket észrevesszük, gyorsan tegyük bilire a babát, hátha sikerül elkapni az eseményt.
Amennyiben sikerül valamit produkálni a bilibe, az első időszakban különösen fontos, hogy megdicsérjük a babát a teljesítményéért. Mutassuk meg neki, mi került a bilibe, tapsoljuk meg és mondjuk el, mennyire ügyes kisgyerek, hogy már a bilibe pisilt/kakilt. Ezek az apróságok fontosak ahhoz, hogy a babánk érezze, érdemes a bilit használni.
Akkor se keseredjünk el, ha az első időkben eredménytelenek a próbálkozások, ne feledjük, ez egy hosszú folyamat, ami sok türelmet és gyakorlást igényel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése