A szülők vállán hatalmas a felelősség, amikor elkezdik az anyatej vagy tápszer mellett a szilárd ételek bevezetését. Legnagyobb félelmeink általában a tejjel kapcsolatban vannak - az orvostudomány és a tápszerek fejlődésével párhuzamosan egyre későbbre toljuk a tej bevezetésének időpontját. A másik sokat emlegetett allergén a liszt, azaz valójában a glutén.
Sokan nem tudják, hogy valójában az ételérzékenységek egy része nem öröklött, hanem a helytelen életmód - ez esetben az óvatlan táplálás - eredménye. Ennek megfelelően külön kell beszélnünk ételérzékenységről és ételártalomról.
A laktózérzékenységről tudni kell, hogy öröklődő dolog és általában már az anyatejjel kapcsolatban is jelentkezik. A lisztérzékenységre való hajlam szintén öröklődik, sőt, ez a betegség később - akár felnőtt korban - is kialakulhat és nem "kinőhető".
Az ételártalom miatt kialakult érzékenység általában akkor jelentkezik, amikor a baba szervezete még nincs felkészülve egy adott anyag lebontására - még nem termeli a megfelelő enzimeket. Éppen ezért fontos az egyes ételek óvatos és fokozatos bevezetése, különösen kis súlyú vagy koraszülött babáknál.
A tej bevezetését soha ne kezdjük teljes tejjel - ez kecsketej esetén is betartandó, nem csak tehéntejnél -, hanem hígítsuk a tejet forralt vízzel (a tejet is minden esetben forraljuk) és fokozatosan emeljük a keverékben a tej arányát. (Mi Ferikénél 1:1-es arányú keverékkel kezdtünk). Lehetőleg minél magasabb zsírtartalmú, de nem tartós tejjel itassuk a babát.
A glutén, amely a lisztérzékenység valódi alapja a búzafélében található, ezért a lisztek bevezetésénél javasolt a kukoricaliszttel kezdeni - természetesen így is kis mennyiségben -, nehogy mi okozzunk maradandó problémát a babánknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése