Nagyon nehéz dolog egyszerre babakocsit tolni és szaladgálni egy örökmozgó, mindenre kíváncsi kétéves után. Különösen, amikor az időjárás miatt túl sok időt amúgy sem tölthetünk kint egyszerre, kicsit soknak tűnik a két gyerek felöltöztetése harminc réteg ruhába és a lekászálódás az elsőről, amikor alig tudunk negyedóránál többet lent lenni - és én azalatt lefutom a félmaratont.
Erre a nem túl kellemes helyzetre ad jó megoldást az erkély, ahol mindenki megkapja, amire vágyik. Mindhárman friss levegőn vagyunk. Vica nyugodtan tud szunyókálni. Ferike játszhat és nézelődhet - még egy kicsit mozoghat is, bár tény, hogy ez azért nem ugyanaz. Én pedig kertészkedhetek. Ennél jobb délelőtti elfoglaltság nincs is, főleg, ha az ember általában a négy fal közé van szorítva az elmúlt hetek zord időjárása miatt.
Természetesen így is jó rétegesen fel kell öltözni, de legalább nyugodtabban tudunk játszani, nem kell attól félni, hogy Ferike egy másodperc múlva egy autó alatt terem vagy Vicát kilopják a babakocsiból, miközben Ferike után rohangálok. És nem utolsó sorban ez nekem is kikapcsolódás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése